Igen, ez okozott némi gondot a történelmünk folyamán, amikor magyar királyt a Szentkorona nevében jogosan támadott meg a magyar nemesség. Tán Károly Róbertet, ha nem csalnak az emlékeim.

Bejegyzés: 1848-ról

Csudálatos rejtély ez a magyariság, hiszen semmi külső jele nincs annak, hogy eldönthessük, valaki magyari-e.

Csak jönnek a magafajták és mutogatnak, hogy ez magyari, ezt a törvény se kösse, emez meg nem, ezt a törvény is üsse.

Bejegyzés: 1848-ról

Zugabe! :)

Bejegyzés: Egy nős poszt

@bbjnick:

minősenet=minőséget

Bejegyzés: „Jó reggelt, Trianon, itt jövünk falovon!”

@Mihint:

Van néhány esemény az ember életében, ami lényegileg változtatja meg a viszonyát az élethez. Ilyen esemény, ha gyereke születik és ilyen az is, ha egy nagyon közeli szerette meghal. És vannak még néhány ilyen "élmény". Olyanok ezek, mint valami lépcsőfokok, s minden lépcsőfok új minősenet jelent.

ü
bbjnick

Bejegyzés: „Jó reggelt, Trianon, itt jövünk falovon!”

Amikor 2000-ben Édesanyánk meghalt, öcsémmel azonnal egy véleményre kerültünk (mint ahogy Ő kívánta azt régebben): haza kell vinni, és így lett. Nagyapám, aki torjai, nagyanyám, aki zágoni, az ő lányuk ott nyugodjon, ahol az Ő kívánsága. A szörnyűséges procedurák után, rejtegetve urnáját, felszálltunk a korona expresszre, és 15 órai vonatozás után Sepsiszentgyörgyön leszállva (Grift -:)), és taxit fogadva eljutottunk Zágonba. Mely furcsán nézett reánk a pap, mikor közöltük kívánságunkat! De mindazonáltal minden úgy lett, ahogy Anyánk kívánta, lekerült a családi sírboltba, és mi (öcsémmel) szépen hazatértünk. Azóta (is) forró az a föld alattunk. Szegény nagybátyám, azt szerette volna, hogy itt az országban, lehetőleg közel temessük el. Milyen praktikus, ugye? Anya OTT VAN, ahol lennie kell, ahol akart lenni. És ez így van jól. Mi pedig, mindíg oda vágyunk, míg világ a világ :-D
Üdv. Misi

Bejegyzés: „Jó reggelt, Trianon, itt jövünk falovon!”

Kár, hogy csak most akadtam erre a blogra. Szép történet.

Bejegyzés: „Jó reggelt, Trianon, itt jövünk falovon!”